Atakám étterem
2011.12.14. 15:43
Első élményem ezzel az étteremmel egy véletlen volt. A Batthyány tér környékén szerettünk volna elmenni egy étterembe, de aztán meggondoltuk magunk annak szegényes – de annál drágább választéka láttán, így elkezdünk keresgélni a környéken. Mikor megtaláltuk majdnem teljesen üres volt, és egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon ez miért lehet. Gondolom mindenki úgy van vele, hogy ez általában nem sok jót jelent. Szerencsére most nem igazolódott be a félelmünk, de ezt majd később.
Maga az étterem belülről egy picit franciás, kicsit magyaros, kicsit minimalista, de hangulatos. Nem fog el a feszengés, hogy mégis frakkban kellett volna jönni –persze nem mintha lenne.
Mint utólag a honlapról kiderült (ami igényes és egyszerű), francia konyhaművészet és a tradicionális magyar ízvilág keveredését hozza el számunkra. Ez így is van, tényleg a magyar ízekből válogathatunk, de az elkészítésben és összeállításban érződik egy kis nemzetközi beütés. Valamint kevésbé főznek fűszeresen és zsírosan, mint az a magyar konyhában, ami kifejezetten jól veszi ki magát.
Miután az asztalhoz ültünk begyújtották az összes többi asztalon lévő gyertyát is, ami igazán figyelmes.
A csapolt sörök kínálata nem a megszokott magyar éttermi átlag – Soporoni, Dreher, és valami „nyugati” pl. Heineken) - hanem Krušovice és Radeberger és Schöfferhoffer. Ezeknek örültem, végre finom és Magyarországon nem szokványos söröket ihatok.
Na és a lényeg, az ételek. Én egy mangalica szűzt rendeltem kecskesajt rizottóval. A rizottó jó állagú volt, ropogós töpörtyű (?) darabokkal, amik nagyon feldobták. Rajta pedig sült mangalica szeletek. A hús nagyon jól volt elkészítve, nem száraz, finom omlós. Nagyon illettek egymáshoz, nekem tényleg ízlett.
Mangalica szűz kecskesajt rizottóval
A barátnőm vegetáriánus, ezért nehezebb helyzetben volt. Neki való főtételt nem is találtunk, a kínált saláták pedig sajnos nem fogyaszthatóak önálló ételként, csak kísérőként: a tipikus magyar uborkasaláta meg a savanyúságok. Ez hiányosság, amit érdemes lenne pótolni.
Viszont helyette választott egy előételt, céklatortát kecskesajttal. Ez tésztakosárban felkockázott párolt (főtt?) cékla kicsit édesen fűszerezve, kecskesajttal a tetején. Nagyon eltalált kompozíció, tökéletesen kiegészítik egymást az ízek, érdemes kipróbálni.
Céklatorta kecskesajttal
Desszertnek palacsintát ettünk, ami meglepetésre amerikai típusú volt. Két kisebb darabot halmoztak egymásra, közöttük kockára vágott körte, rajta körte szósz. Tényleg finom volt, csak egy kicsit pici.
Következő alkalommal, miután már elmúltak az első benyomások, egy nagyobb társasággal tértünk vissza.
Ekkor én indításnak ököruszálylevest kértem. Ez mint tudjuk marhafarokból készül, és nem nagyon lehet sajnos Magyarországon kapni. Mivel én itthon még soha nem találkoztam vele, ezért nem tudtam kihagyni. Azt mondják, hogy ebből készül az egyik legfinomabb leves. A hús finom omlós, a lé sűrű, nem túl fűszeres, talán kicsit sótlan is. Az egyetlen ami meglepett, hogy a zöldségek nem voltak megfőzve, hanem nyersen voltak belekockázva. Ez furcsa, de érdekes volt kipróbálni.
Ököruszályleves
Másodiknak harcsasteaket kértem tárkonyos káposztával és pirított nudlival. Meg kell
hagyni, hogy a halakat jól csinálják. Sütik, a bőrük finom ropogós, belül pedig finom omlós. Ez is ilyen volt. Bár én közben megkóstoltam a mellettem ülők fogas és pisztráng fogásait, és azok jobban ízlettek, de én se panaszkodtam. A tárkonyos káposzta érdekes választás, de megy a halhoz, mint ahogy a nudli is. Jó volt, de nem fogott meg különösen. Az egyetlen problémám, hogy pici volt az adag, még kettőt simán be tudtam volna tolni.
Harcsasteak tárkonyos káposztával
Desszertnek a napi ajánlatból kértem, ami brownie volt. Ez számomra egy picit száraz volt,
túlságosan morzsolódott, és szerintem jobb, ha még meleg amikor kihozzák. Rajta a szósz viszont kiváló volt, meggydarabok és meggyszósz.
Brownie
Összességében a hely jó. Nincsenek meglepő ételkülönlegességek, ínyencségek,
meglepetések, de ami van, azt nagyon jól hozzák. Viszonylag kevés ételből lehet választani, ami viszont nem hátrány, mivel ami van, azt tényleg tudják. A saláta és a vegetáriánus kínálaton érdemes lenne javítani, valamint a fogások méretén is lehetne egy picit növelni.
De mindenképpen tudjuk ajánlani, üde folt a budai turistacsapdák mellett.
Összességében: 7/10
Honlap: http://www.atakam.hu/hu/
Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !
Borssó Bisztró
2011.08.03. 16:43
A legutóbbi őrületünk a viszonylag kedvező árú déli menüt adó, de különlegesebb helyek felkeresése.
Most a Borssó Bisztró került sorra, amely a Kálvin térhez közel egy kis utcában található. Kiülős része is van, mi ezt választottuk. Van varázsa kinnt ülni az utcán a belvárosban egy, amúgy nem sétálóutca jellegű környéken.
A menü szokás szerint krétával táblára írva díszeleg jól látható helyen. Azért a külföldiek megszenvednek mire kiszótárazzák a jól csengő magyar ételneveket, volt is aki inkább feladta. Persze a weboldalon is megtekinthető.
A mi menünkben semmi nagy varázslat nem volt: egy egyszerű, de nagyon jó ízű karfiolkrémleves pirított kenyérkockákkal, grillezett csirkemellfilé tzatzikivel – sikerült a csirkemellfilét nem szárazra sütni, de kívül mégis kicsit megpirítani. A tzatziki is kb. rendben volt magyar viszonylatban –, majd vargabéles helyett képviselőfánkkal fejeztük be a menüt. Ez ugyan kicsi volt, de nagyon jól elkészített, igazi vaníliával készült krémmel.
Összességében egy jól összerakott menü kiválóan elkészítve emberi áron.De itt még nem végeztünk!
Ami miatt a hely felkeltette a figyelmünket, az egy különleges „desszert”: csokoládés libamáj dobostorta. Na, ezt ki kellett próbálnunk borsos ára ellenére! Kinézetre valóban egy kisebb szelet dobostortára emlékeztet: vékony szelet libamáj, libazsír és keserű csokirétegek váltakoznak egy karamellapkával betetőzve. Hozzá salátával és péksüteménnyel, amik jól kiegészítik. Első íz a keserű csokié, ami aztán a zsírral és a májjal egy igen kellemes, nem édes utóízzé olvad össze.
Az eredete a pincér elmondása szerint egy olyan menü volt, amelyben a séfnek egy minden fogásában csokoládét tartalmazó sort kellett előállítania. Hát a desszert alapján megkóstoltam volna a teljes menüt…
Mindent összevetve, szívesen visszamennék napi menükért, a normál árak kicsit borsosak nekem, de az ételek ígéretesnek hangzanak, majd egyszer kipróbáljuk.
Honlap: http://www.borsso.hu/
Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók ! :)
Il Basilico
2011.08.03. 14:52
Az Ebédek Budapesten rovatunk első éttermeként meglátogattuk a Bazilika tövében helyet foglaló Il Basilico éttermet. Elsőre megtévesztő lehet a név, mivel nem bazilikát, hanem bazsalikomot jelent.
Sajnos nincs honlapjuk (ez nálam mínusz pont), ezért csak véletlenül akadtunk rá. A belső tér kialakítása hangulatos, olyan mintha egy olasz falucska utcáján üldögélnénk.
Mivel nem volt kiírva, ezért megkérdeztük a pincér lányt, hogy mi a napi menü, de nem tudta, meg kellett néznie. Ezután megkérdeztük, hogy a –később bemutatásra kerülő- desszert mit takar pontosan, ugyancsak nem tudta, el kellett mennie megkérdezni. Mindezen előjelek ellenére maradtunk.
Két menü közül választhattunk: A leves mindkét esetben cukkini krémleves, a főétel az egyik menüben paradicsomos tészta, a másikban gnocchi tejszínes vargányagombával, a desszert pedig mindkettőnél millefoglie.
A leves finom volt, ízlésesen olaszosan fűszerezve, tetszett, hogy nem a sok helyen tapasztalható natúr, fűszertelen, sótlan irányt követik. Egyetlen problémám a rászórt ízetlen és borzasztóan nyúlós sajttal volt. Nem tudtuk kitalálni, hogy mi lehetett, de trappistára tippeltünk.
A gnocchi nem házi készítésű volt, és sajnos magának a tésztának liszt utóíze volt. Viszont a szósz jó volt. Semmi hivalkodó íz, a gomba hangsúlyos a fűszerek visszafogottak. Nem is túl folyós az állaga, úgyhogy pozitív.
A paradicsomos tészta szintén nem házi tésztából volt, ami szintén elég nagy hátrány. A szósz ehető, de semmi különös, kis paradicsom egy kevés olasz fűszerrel.
A végére maradt a meglepetés, mivel a millefoglie a közepes kezdés után igazán finom volt. A rétegek ropogósak, közöttük finom, krémes ricotta, mindez egy körtés szósz ágyon. Igazán feldobta az ebédet.
Ekkor viszont kértük a számlát, és jött a feketeleves. Egyikőnknél ételutalvány, másikunknál egy húszezres volt. Annak módja szerint odaadtuk a megfelelő mennyiségű utalványt, és a húszezrest. Erre visszajött az üzletvezető (?), hogy mi vagyunk az első vendégek, és nem tudnak visszaadni, menjünk el valahova felváltani a pénzünk. Finoman jeleztük, hogy nem szeretnénk. Ekkor kivette a kezünkből, elkezdett csapkodni a pultnál, és csodák csodájára sikerült mégis visszaadni. De az étkezési jegyeket visszahozták, mert az nekik nem kell.
Egy ilyen szégyenletes befejezés után nem tudok jobbat adni egy 10/2-nél, bár az ételek nem voltak rosszabbak egy közepesnél. Mindenki döntse el maga, hogy szeretne-e ide ellátogatni. Mi többet nem.
Ha szeretnél az újabb étteremlátogatásainkról is értesülni, akkor like-olj minket a Facebookon: Gasztrovaddisznók
Szerző: GVD
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: kritika gnocchi paradicsomos tészta millefoglie cukkinikrémleves ebéd menü
Új rovat: Ebédek Budapesten
2011.08.03. 14:42
Mivel meguntuk az éttermeket a munkahelyünk környékén, ezért úgy döntöttünk, hogy felmérjük, hogy ebéd időben milyen helyeken lehet minőségi ételeket enni, lehetőleg elérhető áron. Természetesen be is mutatjuk őket, így született meg az új, és egyben eddig első állandó rovatunk, az Ebédek Budapesten rovat.
Leginkább 5., 6., 7., 13. kerületeket térképezzük fel, mivel ezek vannak viszonylagosan közel hozzánk, és ugyebár nekünk is véges az ebédszünetünk.
Dzsungel Kávézó és Étterem
2011.03.28. 15:49
A hely a Nyugati pályaudvar környékén van, ami úgy tűnik, valami komoly galaktikus gasztrogócpont.
Ismeretes még Crazy caféként is, valójában ez egy pub és egy étterem elszeparálva, közös bejárattal. Sőt maga az étterem is négy különböző stílusú berendezés, van kalózbarlangnak, dzsungelnek, szavannának illetve óceánnak berendezett rész.
Mi az óceán részen voltunk, csak itt tudtak tizensok embert leültetni. Mondjuk kicsit túlzás óceánnak hívni egy kékre festett szobát két akváriummal, amelyek közül csak az egyikben volt hal...
A kajáktól nem sokat vártunk. Az ismerőseink, akik már voltak itt, nem túl sok jóval kecsegtettek, így rá is készültünk egy átlagos, belvárosi étteremre (néha ilyen is kell)...
Az étlap szép, követi az étterem témáit, de mindegyik részben lehet azért minden közül választani. Az ételek leírása mellett képek is láthatóak, ez mindenkinek tetszett, így könnyebb választani.
Az előételnél még óvatosabbak voltunk, de rögtön olyan ételeket kaptunk olyan terítékkel, hogy kezdtünk gyanakodni, ez mégsem lesz rossz hely.
Ettünk Nautilus átkát, ami rántott kagyló és tintahalkarika. Volt aki főételként ette, volt annyira kiadós, de előételként is elmegy. A rántott kagylót eddig nem ismertem, meglepően jó, fűszeres íze van, és pont falatnyi darabokban van. Úgy megettem, hogy még a citromot is elfelejtettem rányomni. Pedig ment volna hozzá...
Ettünk még Ollósok nemzetségét, ami királyrák érdekesen elkészítve, természetesen ez is nagyon finom volt.
Az egyik legjobb étel a Baobabfa Kérge volt, ami pirított baguette többféle kencével, pl padlizsánkrém, pestós feta és valami rokfort (amit persze nem így kell írni). Mindegyik féle krém nagyon jóízű volt, nem túl fűszeres, viszont egy ilyen táltól elég jól lehet lakni, előételnek kicsit sok. Ha itt abbahagytuk volna, már az is kellemes csalódás lett volna az előzetes várakozás után.
De folytattuk a főételekkel. Eredetileg krokodilsteaket akartunk enni, merthogy az étlapon az is van, de ebből sajnos kifogytak, és az utánpótlással is problémák vannak, így erről szomorúan lemondtunk. Pedig, gondoltuk, a krokodil úgyis gonosz állat, pusztítsuk, ahol érjük. Ehelyett kengurusteaket ettünk (Tasmán Ördög néven fut az étlapon). Ez leginkább valamilyen vadhúshoz hasonlít, és kb úgy is készítették el. A hús puha, nem rágós, nincsenek benne inak, zsíros részek, és valami enyhén csípős, gyümölcsös öntettel tálalták.
Ettünk még ropógosra sütött csülköt, ami jól is nézett ki, és finom is volt, lazac steaket, ami kifejezetten szép darab lazacból volt jól elkészítve illetve Sandokan prédáját. Ezt külön kiemelem. Már az étlapon is óriásinak írják, de tényleg az! Kilapított bélszínszelet mustáros páccal és meglepő módon tényleg friss és gazdag salátaágyon. Sok átlagos éttermet önmagában elvinne egy ilyen jól elkészített étel...
Az adagok méretesek, és mivel minden finom, mondanom sem kell, hogy eddigre már mindenki dugig lakott, a félig elfogyott kajákat mindenki kétségbeesetten próbálta tukmálni a többiekre, nem volt szívünk semmit sem otthagyni. De hát a desszert... Ami -, ugye - mindig belefér.
Eredeti tervek között a gőzgombóc szerepelt, de így kipukkadásközeli állapotban végül – az étlapon kicsinek tűnő fényképén felbátorodva – házikrémeseket rendeltünk. Hát az arányok stimmeltek, igazi házikrémesnek nézett ki, szép sárga krémmel, három réteg vékony tésztalap között. Nagyságra mint egy féltégla... Viszont ízre nagymamákat szégyenbe hozóan finom volt, el is tüntettük gyorsan.
Összességében kellemes csalódás volt a hely étel szempontból. Semmi extra, ami miatt gyakran visszamennék, de egyszer érdemes megnézni. A dzsungel részben lévő terráriumokban érdekesebb élővilágot is lehet látni.
Pontszámban 7/10
Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !