Kaledónia skót étterem

2011.02.15. 15:27

Utoljára a Kaledónia skót étteremben jártunk a belvárosban. Be kell vallanom az első benyomások bizony lesújtóak voltak. A honlapon nem volt feltüntetve az étel és itallap, és többszöri kérésünkre se tették fel. Nem mondom, hogy eget rengető probléma, de azért az ember szereti tudni, hogy mit és mennyiért tud majd enni.
Ráadásul a telefonos foglalásunkat elfelejtették rögzíteni, pedig én magam foglaltam, és tudom, hogy leegyeztettük. Miután mindez kiderült mindenféle bocsánatkérés nélkül közölték, hogy ez van. Még szerencse, hogy viszonylag korán érkeztünk és volt egy szabad asztal a galérián.
Ezt követően 12 embernek hoztak 2 (azaz kettő!) darab étlapot és öt perccel később már jött is a pincérnő, hogy ugye sikerült választanunk. Majdnem. Végül fél óra elteltével, amíg mindenkihez eljutott, sikerült is.
Innen szerencsére már felfelé ívelt a vacsora hangulata. Feljött hozzánk az étterem skót tulajdonosa, ő vette fel a rendelést, kicsit beszélgettünk. Megdícsérte a bátor választásomat, hogy haggis krémlevessel haggist kértem. Aki nem ismerné ezt az ételt, Skócia nemzeti eledeleként tartják számon, és nem más mint egy töltött birkagyomor – egyfajta különleges kolbász. A töltelék az állat ledarált belsőségeit tartalmazza, melyet zabliszttel összekevernek és fűszerekkel ízesítenek. Az étel igazi szezonja két jeles ünnepnaphoz kapcsolódik: 1. „hoghmanay”- Szilveszter és 2. „Burn’s Night” – január 25. E napon van Robert Burn születésnapja, Walter Scott mellett ő a skót irodalom legjelentősebb személyisége. Ő írt egy ódát a „haggis”-ról, melynek elszavalása a nap ünnepélyes ceremóniájának egyik fő eseménye. Mi –megjegyezném, hogy teljesen véletlenül- pont ez utóbbi napon jártunk ott, és amíg mi ettünk, egy kisebb angol nyelvű vetélkedő szem- és fültanúi lehettünk. Ez igen szórakoztató volt, nagyon feldobta az estét. Sajnos nem tudtuk, hogy külön kell nevezni rá, pedig később kiderült, hogy igencsak értékes ajándékokat kaptak a nyertesek.
De vissza az ételekhez. Természetesen a gyengébb gyomrúaknak is vannak ételek, nem csak haggist lehet enni. Ami nekem nagyon ízlett, az egy skót leves, a Cook-a-Leekie, ami egy tyúkhús leves, rizzsel, aszalt szilvával és zöldségekkel. Leírva lehet, hogy nem túl bizalomgerjesztő, de nagyon finom. Amit még megemlítenék az a felföldi juhászpite.Ez nem más, mint kerámia edényben sült darált bárnyhús majorannával ízesítve, hagymával, zöldborsóval és répakockával, ezen krumplipüré, majd sajt. Az íze kicsit édeskés, de nagyon eredeti. Én amint már említettem haggis krémlevessel kezdtem. Érdemes egyszer megkóstolni, hogy elmondhassuk a haverkonak a péntek esti sörözésnél, hogy mi bezzeg ilyet is ettünk, de semmi extra.
Haggis krémleves
Másodiknak pedig Haggis & Neeps & Tattiest ettem. Ez nem más, mint a korábban ismertetett haggis, neeps, ami sárga karórépából készült édes püré és tatties ami a krumplipüré. Mindezekhez pedig whiskykrém szósz. A haggis szinte teljes mértékben megegyezik a nálunk ismert hurkával, kicsit talán kevésbé fűszeres. A köretek és a szósz illettek hozzá, nem bántam meg, hogy ezt rendeltem.

Haggies & Neeps & Tatties 

Még megemlíteném a hatalmas whiskey kínálatot, itt garantáltan minden rajongó talál magának megfelelő itókát. Viszont sajnos a sör kínálat pedig ennek pont az ellentéte. Csapolt skót sör nincs, üvegesből is csak egy, Belhaven, ami viszont meglepően finom.
Összeségében maga a hely egy kicsit szervezetlennek tűnik, viszont az ételek és a hangulat jó. Ezért jószívűen pontozva 7/10 pontot tudok adni.

 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók 

Bangkok Thai Étterem

2011.02.09. 14:57

Itt az influenzaszezon, így megfogyatkozott csapattal vettük célba a következő éttermet. Közvetlenül a Fővám tér melletti utcában egy (szerintem) olcsó neonreklám jelzi a lejáratot ebbe a szuterén kialakítású étterembe. 

Az első pozitívum a nagyon hangulatos kialakítású belső tér. Egy kis házi oltár, hangulatos csillárok, imazászlók és thai figurákat ábrázoló faliképek pont megfelelő arányban. És persze füstölő szag (volt aki szerint egyszerűen doh).
 
 
A hely csendes hangulatú, de azért nem érzi kínosan magát az ember megszólalni. Szépen
megterített asztallal és egy rendkívül udvarias pincérrel fogadtak minket, aki valahogy mindig előkerült, ha szerettünk volna valamit, de mégsem éreztük tolakodónak a jelenlétét. És persze minden kérdésünkre tudott válaszolni. Sőt a dohányzó társainknak a dohányzó részben külön lefoglalt egy kisebb asztalt, hogy szükség szerint oda elvonulhassanak.
 
 
Mivel a thai konyha még nagyon ismeretlen volt számunkra, a honlap alapján előre felkészültünk. A kínálat viszonylag nagy, a legtöbb ételnél lehet variálni, hogy milyen hússal vagy akár hús helyett zöldséggel kérjük, és külön vegetáriánus ételek is vannak bőven. Így érdemes előre átnézni, hogy miben különböznek az egyes ételek.
 
Kezdetnek leveseket és előételeket rendeltünk.
 
 
A marhahúsos omlett magán az ötleten kívül sok meglepetést nem okozott ízben. A tavaszi tekercs thai változata sokkal szimpatikusabb mint a kínaikban kapható lapos, táskaszerű verzió, és a hozzá kínált csípős szósszal jó alapot ad a továbbiakhoz. Megkóstoltuk még a kis nyársakra húzott csirkehúst, ami nem túl erősen, de nagyon kellemes ízben volt fűszeres. Persze szintén valamilyen csípős-édes szósszal. Ez nem is nagy adag, igazi étvágygerjesztő. A levesek jó gazdagon meg voltak rakva tésztával, ez úgy látszik, keleten mindenhol így szokás... Az üvegtésztához itt is választható, hogy hússal vagy zöldséggel kérjük. A halfasírtnak füstölőíze volt – persze nem tudom, honnan tudjuk, milyen íze van a füstölőnek, ez valószínűleg valamilyen thai fúszernek köszönhető.
 
A figyelmes kiszolgálásra jellemző, hogy az előétel után a pincér megkérdezte, hogy rögtön jöhet-e a főétel vagy várunk-e kicsit. Persze a felcsigázott izlelőbimbóink nyomásának engedve rögtön kértük a folytatást.
 
Főételként ettünk sült vörös curryt királyrákkal, ami intenzív ízzel, fokhagymás tintahalat, kacsát, ami porhanyós húsával és érdekes, fahéjjal? párolt zöldségekkel együtt érkezett és kókusztejben párolt tenger gyümölcsét, amiben kagyló, tintahal és királyrák is volt bőségesen. A tányérokon sokféle zöldségből volt az ehető díszítés, a thai konyhára eleve jellemző a szép tálalás. No meg a fűszerek. Sokak számára ezek lehetnek furcsák, itt és most nekünk befogadható volt az ízvilág, bár összesen egy fél csokor koriandert piszkáltam ki a tányér szélére a teljes vacsora alatt. 
 
 
  
  
Mire idáig értünk, dugig voltunk, ami meglepő volt, nem számítottunk arra, hogy ezektől az ételektől egyáltalán jól lehet lakni... De persze a desszertet nem lehetett kihagyni, és mint utóbb kiderült, hiba is lett volna!
 
Desszertként sült banánt ettünk mézzel és fagylalttal. Ez már eleve jól hangzott, de megkóstolva megállapítottuk, hogy még annál is jobb. Nem túl édes, a fagyi hidege, és a sült banán melege összeolvad a szájban és ott amézzel harmoniát alkot, ... hát így ennyi.... Még megkóstoltuk a nem túl bizalomgerjesztő nevű kókuszos, ragacsos rizst mangóval. Na most jön jól, hogy nem pazaroltam el a „mennyei” és „felülmúlhatatlan” jelzőket a sült banánra, mert ez utóbbira még jobban illik. Szerintem már csak emiatt is érdemes ellátogatni egyszer ide! Az alap végülis majdnem tejberizs, annál kicsit szárazabb, édesebb (de nem túl édes), ezen egy fél mangó megfőzve és egy kis vaj rádobva, amíg meleg.
 
 
Összességében egy kellemes első találkozás volt a thai konyhával, nem vette el e a kedvünket a próbálkozástól, de számomra a desszert volt a fénypont. És még egyszer kiemelem a kiszolgálás jó minőségét.
 
A pontszám 9/10.
 
A levonás azért jár, mert nem kínálnak semmilyen hagyományos thai italt (pedig létezik ilyen).
 
http://www.thaietterem.hu/

 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Okuyama no sushi bár

2011.01.20. 13:25

Legújabb élményünk az Okuyama no nevezetű sushi bár. Annyit hallottunk róla, hogy Budapest egyik legjobb sushizója, és mindenképp ki kell próbálni. Természetesen nem kellett kétszer mondani.

A hely a Kolosy téri üzletház alagsorában van, nem egyszerű megtalálni elsőre.Ahogy közeledünk a hely felé a lépcsőn, egyre erősebb friss hal illat érződik. Jó jel. Az étterem puritán, semmi flancolás. Mégegy jó jel. Megérkezve egy kedves pincérnő fogad, elkísér az asztalunkhoz. Az étlaphoz már kapjuk is a lehengerlően finom és illatos japán pirított zöld teát.

Előételnek rendeltünk először tengeri algát párolva. Ez egy igen érdekes, az én ízlésemnek édes és szójaszósszal bőven meglocsolt massza. Ezután Shiitake gombát szójaszósszal ízesítve. Ez is kicsit édes volt, de már kevésbé.
 
Shiitake gomba és párolt alga
Végül pedig pikáns savanyú zöldségtálat ettünk medúzával. Ez savanyított uborka, moszat és természetesen medúza keveréke savanyú lében, amit a végén a pincérnő bátorítására le is húztam. Nekem ez ízlett a legjobban a három közül.
Pikáns savanyú zöldségtál medúzával
Főételként rántott makrélát, és amíg az elkészül egy-egy sushitálat kértünk. A sushi viszonylag hamar elkészült, ott helyben készíti Sachi Okuyama, aki az étterem vezetője, és egyben a séf is. Én egy kis tálat rendeltem 2500 forintért, amiben 6 darab avokádós-nyelvhalas maki, és 5 szép nagy darab nigri volt, egy szent jakab kagylós, egy makrélás, egy királyrákos, egy lazacos és egy japán omlettes. Egyikből sem sem sajnálta az alapanyagot ami nem mellékesen tökéletes minőségű. A pincérnő szerint mindig másfajta sushiból készülnek a tálak attól függően, hogy milyen kedve van a séfnek. Mint később kiderült a lazac kivételével mindent tengeri herkentyűt Bécsen keresztül hozatnak be Európa különböző pontjairól. Az étlapon szerepelt néhány különleges sushi is, pl. süllős vagy tarisznyarákos, de sajnos egyikükkel se tudtak akkor éppen szolgálni, pedig végigkérdeztem majdnem az összeset. Kár, de azért nem estem kétségbe. Közben természetesen amint elfogyott a tea, egyből kaptuk az utánpótlást, és megjegyezném, hogy ez nem kevésszer fordult elő.
Mire befejeztük, érkezett a sült makréla. A pletykák szerint ez az egyik specialitás, úgyhogy mindenképp ki kellett próbálni. Kaptunk hozzá kis citromot és egy adag reszelt, savanyított japán retket. Nekem a hal magában kicsit sós, de a rizzsel viszont pont jó volt. Finom volt, bár én nem találtam annyira különlegesnek.
Desszernek pedig fagyit ettünk édes babbal, ami egy hagyományos japán édesség. Elsőre furcsán hangzik, de tényleg jó. Mindenkinek ajánlom.
 Fagylalt édesbabbal
Az étkezés végén még lehetőségünk nyílt beszélgetni egy keveset a pincérnővel és a séffel. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, és megkérdezem, hogy véletlenül nincs-e nekik angolna valahol talonban, mert ugyan az étlapon nem láttam, de amikor Japánban jártam teljességgel beleszerettem és nagyon szívesen ennék újra. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy van, de külön kell kérni, mivel nehéz elkészíteni. Így már tudom, hogy mit fogok enni, amikor következőleg meglátogatom a helyet.
Összefoglalva:
A hely nagyon családias, nem akar több lenni, mint ami. Külön kiemelném, hogy a blog indulása óta ez az első hely ahol a séffel beszélgethettünk, és ez nagyon tetszett.
Az ételek finomak, az alapanyagok jók és az árak nem magasak.
Mindenkinek ajánlanám, aki megfizethető áron szeretné kipróbálni a japán konyhát, fontos az alapanyagok minősége, de nem az étterem csillogása szamít.
Értékelés: 8/10

 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Hathi indiai kifőzde

2011.01.17. 13:22

Úgy látszik az utóbbi idő a kifőzdéké. Utoljára a Frangepán és a Teve utca kereszteződésében megbújó kis fabódéban, a Hathiban ebédeltünk.
Az ajtón belépve rögtön megcsap az egész helyet belengő indiai fűszerek illata. Meglepően nagy sort kell kiállni, amíg felveszik a rendelésünk. Nem baj, addig legalább tanulmányozhatjuk a menüt. Ez a szokásos, minden indiai gyorbüfében kapható tételekből áll, legalább nincsenek meglepetések.
Megpróbálok bevágódni a büfés néninél, és az ételek indiai nevét mondom (természetesen ki voltak írva), de lenéző mosolyból kénytelen vagyok megállapítani, hogy van még mit gyakorolnom.
Rendelek egy Corma chicken-t (kókuszos, gyömbéres csirke) Alu jeera-val (rómaiköményes burgonya), egy Chapatit (indiai kenyér) és desszertnek egy különlegességet, Gajer Halwa-t, ami egy sárgarépás süti. Mindezért fizetek 1500 Ft-ot. Rendelés közben volt szerencsém bekukkantani a konyhába, ahol indiak sürögtek-forogtak. Ez egy nagy plusz pont.
Corma Chicken
A csirkét ott helyben meg is kapom egy műanyag tányérban, amihez természetesen műanyag evőeszközök dukálnak. Az íze a szokásos. Én kicsit több fűszerrel is elbírtam volna, viszont a krumpli meglepően finom. A római kömény nagyon passzol hozzá. Sajnos még a chapatival együtt is kevés volt, még egy ilyen adagot simán benyomtam volna.
Viszont most jön a nagy meglepetés a Gajer Halwa. Még soha nem ettem előtte, és nagyon ízlett. Krémes, inkább sütőtökre emlékeztető íze van, úgyhogy jó szájízzel fejezem be az ebédem.
Gajer Halwa
Kiérve az étteremből konstatálom, hogy minden ruhám curry szagú. Hát igen, valamit valamiért.
Összességében a hely pont azt adja, amit elvárnánk. Olcsó indiai ételek, minimál környezetben. Egy gyors ebédhez tökéletes célpont.
Értékelés: 10/6
 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Nemrég találtuk ezt a Zichy út 9 szám alatt megbújó kis kifőzdét nem messze az Oktogontól.
Egy ideig szemezgettünk vele, aztán egyik szombaton rávettük magunk, és meglátogattuk. Belépéskor rögtön szembeötlenek a piros kockás terítős asztalok. Egy koreai hölgy rögtön le is ültet, és hozza az étlapot. Amíg választunk kérünk is egy árpa (!) és egy gyömbér teát. Az árpa nagyon különleges füstös, tompa ízű, viszont a gyömbér porból készült és ízetlen.
Kicsit meglepő, de egy kifőzdéhez képest azért drága. A levesek 1-2000 Ft-ba kerülnek, a főételek pedig 1500 Ft-tól indulnak. Nade egyszer élünk. Kértünk egy legolcsóbb levest, ami mint utólag kiderült miso volt. Közben kaptunk egy adag banchant is néhány kis tányérban. Ezek különböző savanyúságok, pl. kimchi (erjeszett kínai kel vagy káposzta, a miénk még csípett is) vagy savanyított gomba. Nagyon különleges az ízviláguk, igen fűszeresek. Tényleg finomak.
A leves is finom volt, bár azt nem is igazán lehet elrontani.
Főételnek én marhahúsos, zöldséges rizst ettem, a nevére már nem emlékszem. Ezt forró agyagedényben hozták ki. Alul egy adag rizs, rajta nyers zöldségek, azon a befűszerezett darált marhahús és a tetején egy nyers tojássárgája. Kaptam hozzá egy fakanalat, amivel kevergetni kell. A forró edény pár perc a keverés során megsütötte a keveréket. Nagyon élvezetes. Az étel pedig finom. Közben folyamatosan ettük a kapott savanyúságokat. Nem állítom, hogy teljesen jóllaktam, de legalább már éhes sem vagyok.
Végül 3000 Ft-ot fizettem. Bár egy étteremben valószínűleg ugyanezért sokkal többet fizettünk volna, kifőzdének azért szerintem még a belvárosban is kicsit drága.
Viszont ismét kipóbáltam egy új ízvilágot, és nem csalódtam benne.
Értékelés: 10/6
 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

süti beállítások módosítása