Okuyama no sushi bár

2011.01.20. 13:25

Legújabb élményünk az Okuyama no nevezetű sushi bár. Annyit hallottunk róla, hogy Budapest egyik legjobb sushizója, és mindenképp ki kell próbálni. Természetesen nem kellett kétszer mondani.

A hely a Kolosy téri üzletház alagsorában van, nem egyszerű megtalálni elsőre.Ahogy közeledünk a hely felé a lépcsőn, egyre erősebb friss hal illat érződik. Jó jel. Az étterem puritán, semmi flancolás. Mégegy jó jel. Megérkezve egy kedves pincérnő fogad, elkísér az asztalunkhoz. Az étlaphoz már kapjuk is a lehengerlően finom és illatos japán pirított zöld teát.

Előételnek rendeltünk először tengeri algát párolva. Ez egy igen érdekes, az én ízlésemnek édes és szójaszósszal bőven meglocsolt massza. Ezután Shiitake gombát szójaszósszal ízesítve. Ez is kicsit édes volt, de már kevésbé.
 
Shiitake gomba és párolt alga
Végül pedig pikáns savanyú zöldségtálat ettünk medúzával. Ez savanyított uborka, moszat és természetesen medúza keveréke savanyú lében, amit a végén a pincérnő bátorítására le is húztam. Nekem ez ízlett a legjobban a három közül.
Pikáns savanyú zöldségtál medúzával
Főételként rántott makrélát, és amíg az elkészül egy-egy sushitálat kértünk. A sushi viszonylag hamar elkészült, ott helyben készíti Sachi Okuyama, aki az étterem vezetője, és egyben a séf is. Én egy kis tálat rendeltem 2500 forintért, amiben 6 darab avokádós-nyelvhalas maki, és 5 szép nagy darab nigri volt, egy szent jakab kagylós, egy makrélás, egy királyrákos, egy lazacos és egy japán omlettes. Egyikből sem sem sajnálta az alapanyagot ami nem mellékesen tökéletes minőségű. A pincérnő szerint mindig másfajta sushiból készülnek a tálak attól függően, hogy milyen kedve van a séfnek. Mint később kiderült a lazac kivételével mindent tengeri herkentyűt Bécsen keresztül hozatnak be Európa különböző pontjairól. Az étlapon szerepelt néhány különleges sushi is, pl. süllős vagy tarisznyarákos, de sajnos egyikükkel se tudtak akkor éppen szolgálni, pedig végigkérdeztem majdnem az összeset. Kár, de azért nem estem kétségbe. Közben természetesen amint elfogyott a tea, egyből kaptuk az utánpótlást, és megjegyezném, hogy ez nem kevésszer fordult elő.
Mire befejeztük, érkezett a sült makréla. A pletykák szerint ez az egyik specialitás, úgyhogy mindenképp ki kellett próbálni. Kaptunk hozzá kis citromot és egy adag reszelt, savanyított japán retket. Nekem a hal magában kicsit sós, de a rizzsel viszont pont jó volt. Finom volt, bár én nem találtam annyira különlegesnek.
Desszernek pedig fagyit ettünk édes babbal, ami egy hagyományos japán édesség. Elsőre furcsán hangzik, de tényleg jó. Mindenkinek ajánlom.
 Fagylalt édesbabbal
Az étkezés végén még lehetőségünk nyílt beszélgetni egy keveset a pincérnővel és a séffel. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, és megkérdezem, hogy véletlenül nincs-e nekik angolna valahol talonban, mert ugyan az étlapon nem láttam, de amikor Japánban jártam teljességgel beleszerettem és nagyon szívesen ennék újra. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy van, de külön kell kérni, mivel nehéz elkészíteni. Így már tudom, hogy mit fogok enni, amikor következőleg meglátogatom a helyet.
Összefoglalva:
A hely nagyon családias, nem akar több lenni, mint ami. Külön kiemelném, hogy a blog indulása óta ez az első hely ahol a séffel beszélgethettünk, és ez nagyon tetszett.
Az ételek finomak, az alapanyagok jók és az árak nem magasak.
Mindenkinek ajánlanám, aki megfizethető áron szeretné kipróbálni a japán konyhát, fontos az alapanyagok minősége, de nem az étterem csillogása szamít.
Értékelés: 8/10

 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztrovaddisznok.blog.hu/api/trackback/id/tr262600060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.