Az első pozitívum a nagyon hangulatos kialakítású belső tér. Egy kis házi oltár, hangulatos csillárok, imazászlók és thai figurákat ábrázoló faliképek pont megfelelő arányban. És persze füstölő szag (volt aki szerint egyszerűen doh).

 

 

A hely csendes hangulatú, de azért nem érzi kínosan magát az ember megszólalni. Szépen

megterített asztallal és egy rendkívül udvarias pincérrel fogadtak minket, aki valahogy mindig előkerült, ha szerettünk volna valamit, de mégsem éreztük tolakodónak a jelenlétét. És persze minden kérdésünkre tudott válaszolni. Sőt a dohányzó társainknak a dohányzó részben külön lefoglalt egy kisebb asztalt, hogy szükség szerint oda elvonulhassanak.

 

 

Mivel a thai konyha még nagyon ismeretlen volt számunkra, a honlap alapján előre felkészültünk. A kínálat viszonylag nagy, a legtöbb ételnél lehet variálni, hogy milyen hússal vagy akár hús helyett zöldséggel kérjük, és külön vegetáriánus ételek is vannak bőven. Így érdemes előre átnézni, hogy miben különböznek az egyes ételek.

 

Kezdetnek leveseket és előételeket rendeltünk.

 

 

A marhahúsos omlett magán az ötleten kívül sok meglepetést nem okozott ízben. A tavaszi tekercs thai változata sokkal szimpatikusabb mint a kínaikban kapható lapos, táskaszerű verzió, és a hozzá kínált csípős szósszal jó alapot ad a továbbiakhoz. Megkóstoltuk még a kis nyársakra húzott csirkehúst, ami nem túl erősen, de nagyon kellemes ízben volt fűszeres. Persze szintén valamilyen csípős-édes szósszal. Ez nem is nagy adag, igazi étvágygerjesztő. A levesek jó gazdagon meg voltak rakva tésztával, ez úgy látszik, keleten mindenhol így szokás... Az üvegtésztához itt is választható, hogy hússal vagy zöldséggel kérjük. A halfasírtnak füstölőíze volt – persze nem tudom, honnan tudjuk, milyen íze van a füstölőnek, ez valószínűleg valamilyen thai fúszernek köszönhető.

 

A figyelmes kiszolgálásra jellemző, hogy az előétel után a pincér megkérdezte, hogy rögtön jöhet-e a főétel vagy várunk-e kicsit. Persze a felcsigázott izlelőbimbóink nyomásának engedve rögtön kértük a folytatást.

 

Főételként ettünk sült vörös curryt királyrákkal, ami intenzív ízzel, fokhagymás tintahalat, kacsát, ami porhanyós húsával és érdekes, fahéjjal? párolt zöldségekkel együtt érkezett és kókusztejben párolt tenger gyümölcsét, amiben kagyló, tintahal és királyrák is volt bőségesen. A tányérokon sokféle zöldségből volt az ehető díszítés, a thai konyhára eleve jellemző a szép tálalás. No meg a fűszerek. Sokak számára ezek lehetnek furcsák, itt és most nekünk befogadható volt az ízvilág, bár összesen egy fél csokor koriandert piszkáltam ki a tányér szélére a teljes vacsora alatt. 

 

 

  

  

Mire idáig értünk, dugig voltunk, ami meglepő volt, nem számítottunk arra, hogy ezektől az ételektől egyáltalán jól lehet lakni... De persze a desszertet nem lehetett kihagyni, és mint utóbb kiderült, hiba is lett volna!

 

Desszertként sült banánt ettünk mézzel és fagylalttal. Ez már eleve jól hangzott, de megkóstolva megállapítottuk, hogy még annál is jobb. Nem túl édes, a fagyi hidege, és a sült banán melege összeolvad a szájban és ott amézzel harmoniát alkot, ... hát így ennyi.... Még megkóstoltuk a nem túl bizalomgerjesztő nevű kókuszos, ragacsos rizst mangóval. Na most jön jól, hogy nem pazaroltam el a „mennyei” és „felülmúlhatatlan” jelzőket a sült banánra, mert ez utóbbira még jobban illik. Szerintem már csak emiatt is érdemes ellátogatni egyszer ide! Az alap végülis majdnem tejberizs, annál kicsit szárazabb, édesebb (de nem túl édes), ezen egy fél mangó megfőzve és egy kis vaj rádobva, amíg meleg.

 

 

Összességében egy kellemes első találkozás volt a thai konyhával, nem vette el e a kedvünket a próbálkozástól, de számomra a desszert volt a fénypont. És még egyszer kiemelem a kiszolgálás jó minőségét.

 

A pontszám 9/10.

 

A levonás azért jár, mert nem kínálnak semmilyen hagyományos thai italt (pedig létezik ilyen).

 

http://www.thaietterem.hu/