Én is osztom András rajongását a steakek iránt, így nem is csoda, hogy a Pampasba látogattunk. Nem is időznék a hely leírásán, András már megtette előttem, inkább csak kiegészíteném az írását a saját élményeimmel. Egyedül annyit fűznék hozzá, hogy plusz pont a honlapuk igényességéért.

Ez alapvetően egy argentín étterem - bár kapható magyar és japán kobe marhából, új-zélandi bárányból és szarvasból készített steak – ezért én az argentín angus marhából készült steaket kóstoltam. Még a történetük is érdekes, állítólag annak idején Kolumbus Kristóf idejében spanyol Longhorn, hosszúszarvú marhákat vittek Dél-Amerikába, ahol keresztezték azokat az angol Hereford és a skót Aberdeen Angus fajtával, és innen ered a történetük. 

Itt a Pampasban egy igazi steak house-hoz méltóan a marhák különböző részeiből készítenek  steakeket, a méret (súly) is választható, és természetesen mint ahogy András is említette az átsütés mértéke is. De ezzel még nincs vége. Rengeteg köret és szósz közül választhatunk nagyon olcsón. Tényleg nem könnyű választani.

Én egy könnyed 32 dekás N.Y. Strippet ettem félig véresen (medium rare), ami a leírás szerint az amerikai steakfogyasztók kedvence. Gondoltam, ha már ennyi embert felhízlalt, akkor nekem is tökéletes lesz.

Igazam is lett. Fantasztikus. Omlós, ízletes az egyik legjobb steak amit valaha ettem. Hozzá köretként a kedvencemet, párolt spárgát ettem, ami véleményem szerint nagyon illik a húshoz, bár még nagyon gondolkodtam a zöldbors mártáson, továbbá egy chimichuri nevezetű mártást is rendeltem, ami egy olajos fűszerkeverék és nagyon jól harmonizált a hús ízével.

Egyébként életemben most először összehasonlítottam a jól és félig vérésen átsült steaket, méghozzá közvetlenül egymás után. Ellentétben azzal amit az ember ösztönösen gondolna, a jól átsült sokkal rágósabb volt, és elveszett az a különleges íz, amit annyira szeretek a steakekben. Azt tanácsolom, hogy aki egyszer időt és pénzt fektet egy ilyen helyen való étkezésebe, az még véletlenül se kérje jobban átsütve mint félig.

A hússal pont jóllaktam, de mégse éreztem azt a pufasztó teltség érztet, mint például amikor az ember megeszik egy adag töltött káposztát. Viszont szemmel láthatóan az egész társaság feldobódott a vacsora végére. Nem vagyok biztos, hogy az elfogyasztott San Miguel sörök vagy a tökéletes steak okozta aufória miatt, de valószínűleg mindkettő belejátszott.

Az ár is korrekt, kb. 6000 Ft-ból kijött sörrel, borravalóval együtt.

Így hát teljes egyetértésben Andrással én is maximumra értékelem a helyet.

Tehát: 10/10

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.