Ismeretes még Crazy caféként is, valójában ez egy pub és egy étterem elszeparálva, közös bejárattal. Sőt maga az étterem is négy különböző stílusú berendezés, van kalózbarlangnak, dzsungelnek, szavannának illetve óceánnak berendezett rész.

 

Mi az óceán részen voltunk, csak itt tudtak tizensok embert leültetni. Mondjuk kicsit túlzás óceánnak hívni egy kékre festett szobát két akváriummal, amelyek közül csak az egyikben volt hal...

 

A kajáktól nem sokat vártunk. Az ismerőseink, akik már voltak itt, nem túl sok jóval kecsegtettek, így rá is készültünk egy átlagos, belvárosi étteremre (néha ilyen is kell)...

 

Az étlap szép, követi az étterem témáit, de mindegyik részben lehet azért minden közül választani. Az ételek leírása mellett képek is láthatóak, ez mindenkinek tetszett, így könnyebb választani.

 

Az előételnél még óvatosabbak voltunk, de rögtön olyan ételeket kaptunk olyan terítékkel, hogy kezdtünk gyanakodni, ez mégsem lesz rossz hely.

 

Ettünk Nautilus átkát, ami rántott kagyló és tintahalkarika. Volt aki főételként ette, volt annyira kiadós, de előételként is elmegy. A rántott kagylót eddig nem ismertem, meglepően jó, fűszeres íze van, és pont falatnyi darabokban van. Úgy megettem, hogy még a citromot is elfelejtettem rányomni. Pedig ment volna hozzá...

Ettünk még Ollósok nemzetségét, ami királyrák érdekesen elkészítve, természetesen ez is nagyon finom volt.

Az egyik legjobb étel a Baobabfa Kérge volt, ami pirított baguette többféle kencével, pl padlizsánkrém, pestós feta és valami rokfort (amit persze nem így kell írni). Mindegyik féle krém nagyon jóízű volt, nem túl fűszeres, viszont egy ilyen táltól elég jól lehet lakni, előételnek kicsit sok. Ha itt abbahagytuk volna, már az is kellemes csalódás lett volna az előzetes várakozás után.

 

 

 

 

De folytattuk a főételekkel. Eredetileg krokodilsteaket akartunk enni, merthogy az étlapon az is van, de ebből sajnos kifogytak, és az utánpótlással is problémák vannak, így erről szomorúan lemondtunk. Pedig, gondoltuk, a krokodil úgyis gonosz állat, pusztítsuk, ahol érjük. Ehelyett kengurusteaket ettünk (Tasmán Ördög néven fut az étlapon). Ez leginkább valamilyen vadhúshoz hasonlít, és kb úgy is készítették el. A hús puha, nem rágós, nincsenek benne inak, zsíros részek, és valami enyhén csípős, gyümölcsös öntettel tálalták.

 

 

 

Ettünk még ropógosra sütött csülköt, ami jól is nézett ki, és finom is volt, lazac steaket, ami kifejezetten szép darab lazacból volt jól elkészítve illetve Sandokan prédáját. Ezt külön kiemelem. Már az étlapon is óriásinak írják, de tényleg az! Kilapított bélszínszelet mustáros páccal és meglepő módon tényleg friss és gazdag salátaágyon. Sok átlagos éttermet önmagában elvinne egy ilyen jól elkészített étel...

 

Az adagok méretesek, és mivel minden finom, mondanom sem kell, hogy eddigre már mindenki dugig lakott, a félig elfogyott kajákat mindenki kétségbeesetten próbálta tukmálni a többiekre, nem volt szívünk semmit sem otthagyni. De hát a desszert... Ami -, ugye - mindig belefér.

 

Eredeti tervek között a gőzgombóc szerepelt, de így kipukkadásközeli állapotban végül – az étlapon kicsinek tűnő fényképén felbátorodva – házikrémeseket rendeltünk. Hát az arányok stimmeltek, igazi házikrémesnek nézett ki, szép sárga krémmel, három réteg vékony tésztalap között. Nagyságra mint egy féltégla... Viszont ízre nagymamákat szégyenbe hozóan finom volt, el is tüntettük gyorsan.

 

 

 

Összességében kellemes csalódás volt a hely étel szempontból. Semmi extra, ami miatt gyakran visszamennék, de egyszer érdemes megnézni. A dzsungel részben lévő terráriumokban érdekesebb élővilágot is lehet látni.

 

Pontszámban 7/10