Utoljára a Kaledónia skót étteremben jártunk a belvárosban. Be kell vallanom az első benyomások bizony lesújtóak voltak. A honlapon nem volt feltüntetve az étel és itallap, és többszöri kérésünkre se tették fel. Nem mondom, hogy eget rengető probléma, de azért az ember szereti tudni, hogy mit és mennyiért tud majd enni.

Ráadásul a telefonos foglalásunkat elfelejtették rögzíteni, pedig én magam foglaltam, és tudom, hogy leegyeztettük. Miután mindez kiderült mindenféle bocsánatkérés nélkül közölték, hogy ez van. Még szerencse, hogy viszonylag korán érkeztünk és volt egy szabad asztal a galérián.
Ezt követően 12 embernek hoztak 2 (azaz kettő!) darab étlapot és öt perccel később már jött is a pincérnő, hogy ugye sikerült választanunk. Majdnem. Végül fél óra elteltével, amíg mindenkihez eljutott, sikerült is.

Innen szerencsére már felfelé ívelt a vacsora hangulata. Feljött hozzánk az étterem skót tulajdonosa, ő vette fel a rendelést, kicsit beszélgettünk. Megdícsérte a bátor választásomat, hogy haggis krémlevessel haggist kértem. Aki nem ismerné ezt az ételt, Skócia nemzeti eledeleként tartják számon, és nem más mint egy töltött birkagyomor – egyfajta különleges kolbász. A töltelék az állat ledarált belsőségeit tartalmazza, melyet zabliszttel összekevernek és fűszerekkel ízesítenek. Az étel igazi szezonja két jeles ünnepnaphoz kapcsolódik: 1. „hoghmanay”- Szilveszter és 2. „Burn’s Night” – január 25. E napon van Robert Burn születésnapja, Walter Scott mellett ő a skót irodalom legjelentősebb személyisége. Ő írt egy ódát a „haggis”-ról, melynek elszavalása a nap ünnepélyes ceremóniájának egyik fő eseménye. Mi –megjegyezném, hogy teljesen véletlenül- pont ez utóbbi napon jártunk ott, és amíg mi ettünk, egy kisebb angol nyelvű vetélkedő szem- és fültanúi lehettünk. Ez igen szórakoztató volt, nagyon feldobta az estét. Sajnos nem tudtuk, hogy külön kell nevezni rá, pedig később kiderült, hogy igencsak értékes ajándékokat kaptak a nyertesek.

De vissza az ételekhez. Természetesen a gyengébb gyomrúaknak is vannak ételek, nem csak haggist lehet enni. Ami nekem nagyon ízlett, az egy skót leves, a Cook-a-Leekie, ami egy tyúkhús leves, rizzsel, aszalt szilvával és zöldségekkel. Leírva lehet, hogy nem túl bizalomgerjesztő, de nagyon finom. Amit még megemlítenék az a felföldi juhászpite.Ez nem más, mint kerámia edényben sült darált bárnyhús majorannával ízesítve, hagymával, zöldborsóval és répakockával, ezen krumplipüré, majd sajt. Az íze kicsit édeskés, de nagyon eredeti. Én amint már említettem haggis krémlevessel kezdtem. Érdemes egyszer megkóstolni, hogy elmondhassuk a haverkonak a péntek esti sörözésnél, hogy mi bezzeg ilyet is ettünk, de semmi extra.

Másodiknak pedig Haggis & Neeps & Tattiest ettem. Ez nem más, mint a korábban ismertetett haggis, neeps, ami sárga karórépából készült édes püré és tatties ami a krumplipüré. Mindezekhez pedig whiskykrém szósz. A haggis szinte teljes mértékben megegyezik a nálunk ismert hurkával, kicsit talán kevésbé fűszeres. A köretek és a szósz illettek hozzá, nem bántam meg, hogy ezt rendeltem.

Még megemlíteném a hatalmas whiskey kínálatot, itt garantáltan minden rajongó talál magának megfelelő itókát. Viszont sajnos a sör kínálat pedig ennek pont az ellentéte. Csapolt skót sör nincs, üvegesből is csak egy, Belhaven, ami viszont meglepően finom.

Összeségében maga a hely egy kicsit szervezetlennek tűnik, viszont az ételek és a hangulat jó. Ezért jószívűen pontozva 7/10 pontot tudok adni.