Oké, nem mai csirke, talán a legrégebbi a kategóriájában Magyarországon, de azért még hátha van valaki, aki nem volt itt.

 

 

 

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Nemrég burgerezni voltunk. A mekin szocializálódott ízlelőbimbóim már régóta vágynak egy igazi hamburgerre. Bevallom, néhány gyengébb pillanatomban már-már lemondtam róla.

De! Létezik állítólag egy Magic Burger nevű lakókocsi, ahol igazi hamburgereket készítenek. Már jártak többen is ott a társaságból és ilyenekkel traktáltak:

- Te, van ez a Magic Burgeres ott Óbudán! Húsz dekás húst tesznek a burgerbe, de dupla húsost is lehet kérni. A húspogit is ők csinálják, nem az a mirelit junk, mint máshol.

Mit lehet erre mondani? Nem volt mit tenni, kiugrottunk ebédszünetben meglátogatni. A Váci útról kocsival pár perc alatt ott voltunk. Már messziről kiszúrtam a színes lakókocsit. A szürke panelok között, igazi színfolt.

Leparkolunk a házak dzsungelében, minél közelebb, nehogy értékes kalóriákat veszítsünk sétálás közben a hidegben. A lakókocsiban egy dekoratív hölgy rögtön fel is vette a rendelésünket. Egyből a tárgyra térünk: természetesen órisáburgert ennénk marhahúsból. Van még más is, de az említésre se méltó. Csirke meg disznó meg normál burger. Ugyanmár. Bár a duplahúsos óriás elgondolkodtató. Őszintén szólva azt nem mertem bevállalni. A Pampasban jól laktam a 32 dekás steaktől, égő lenne ha egy hambi kifogna rajtam.

Pár perc alatt el is készül. Meg kell hagyni, óriási. Kértem bele felárért egy kis dijoni mustárt, és egy adag currys ketchupot. Ez utóbbi kicsit kár volt. Így fizettem 1060 forintot.

Nekiláttam a fél kilós ebédemnek. Az óriás zsömlében elfért még egy kis ropogós sali és egy kevés paradicsom és uborka is. A hús tényleg finom. Jó fűszeres, nem kemény, nem ropognak a fogam alatt a bedarált kemény részek. Végre igazi ízek. Be is faltam gyorsan. Meglepő, de nem laktam teljesen jól, úgy néz ki, hogy a duplahúsos is befért volna. Na majd legközelebb.

Még így is sokkal nagyobb volt, mint egy whopper, viszont utána nem éreztem azt a fura teltségérzetet.

Összefoglalva: jó hambi, jó méretek, jó húsok. Ajánlom mindenkinek!

Elérhetőség: Szentendrei út és Bogdáni út kereszteződésétől 200 méter az Árpád híd felé.

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Decemberi éttermezésünk során a Kálvin téren lévő Pata Negra tapas bárban jártunk, ami a neve ellenére inkább egy elegáns étterem. Már nagyon sokat hallottam a spanyol ételekről, de még nem volt alkalmam őket kipróbálni.

A hely hangulatos, bár kívülről kicsit jellegtelen.Körülbelül 10 asztalból és egy bárpultból áll, ami egyfajta bensőséges hangulatot kölcsönöz a helynek. Nekem külön tetszett az indusztriálisba hajló plafon, bár nem hinném, hogy ez autentikus spanyol kialakítás.

A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége. A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel és tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani. Állítólag onnan ered az elnevezés, hogy annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele a bogarak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, és valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.

Itt azért egy-egy fogás szerencsére nem csak egy falatka, de azért négyet-ötöt meg kell enni, amíg valaki jól lakik. A "kell" nem biztos, hogy a helyes szó, mivel nem lehet abbahagyni.

Az elején mindannyian kikértünk két-két fogást, és amikor kihozták, akkor lehengerlő látvány tárult elénk. Hatalmas változatosság, kevergő illatok. Egyből el is kezdődött az átnyúlkálás. Mindenki megkóstolta a közelében lévők fogásait, és csak ennyit lehetett hallani: „Hmm, ez is nagyon finom!”

Először egy patatas bravast, ami sült krumpli pikáns szósszal és aliolival, egy chorizo al vino tinto-t, azaz vörösborban sült chorizo kolbászt rendeltem és vegyes salátát pirított serrrano sonkával és szardella filével. Azt se tudtam, hogy hova kapjam a fejem. Kifogástalan volt mindegyik.

A saláta

Vörösboros chorizo kolbász

Még kirendeltem egy adag 330 napig érlelt Manchengo sajtot, tőkehallal töltött sültpaprikát és szépiát vaslapon sütve házi majonézzel. Ezeken se tudok fogást találni. Minden tökéletesen elkészítve, gusztusosam tálalva, még jó melegen érkezik, az ízük fantasztikus, és nagyon harmónikus. Egyszerűen minden passzol mindenhez. Itt azért már kezdtem eltelni, bár a szemem még kívánta.

Hűen magamhoz azért még természetesen belekóstoltam rákokba, halakba, lecsóba és minden nagyon ízlett. Az alapanyagok tökéletesek, nem lehet kis logisztika ilyen minőségű ételeket beszerezni nap mint nap. Itt nem csak a különleges sajtokra és sonkákra gondolok, hanem a tengeri herkentyűkre is, mint a szépia, bébi polip, aranydubrincs, tigrisrák stb.

Desszertnek citrom sorbet kértem. Egy picit csalódás volt a remek tapasok után. Végig olyan érzésem volt, mintha jégkását kanalaznék, amibe nem tettek elég szirupot.

Végeredményben nagyon örülök, hogy meglátogattuk a helyet, mert nagy élmény volt. Üdítő ez a változatosság és minőség. A mennyiség is el van találva, bevallom kicsit féltem az elején, hogy kicsi adagok lesznek, de szerencsére ez alaptalan volt.

A végén én 5500 Ft-ot fizettem borravalóval, amiben benne volt két korsó San Miguel sör is. Teljes mértékben megérte. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára voltam itt.

Értékelés: 10/10

Honlap: www.patanegra.hu

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Negyedik alkalommal a tídzsíájban voltunk. Talán meglepő választásnak tűnhet, a sok puccos étterem között de olyan sokat hallottunk már róla, hogy meg kellett néznünk.

Wikipedia nevezetű barátom szerint a TGI a „Thank Goodness It's Friday” rövidítése, ami nekem újdonság volt, mert én abban a hitben éltem évekig, hogy „Thank God It's Friday”. Mik vannak..

Magáról az étteremről annyit érdemes tudni, hogy egy amerikai étteremlánc, ami az ún. „casual dining”-ra fókuszál. Ezeknek definíció szerint közös jellemzője, hogy mérsékelt árú ételeket szolgálnak fel elegánsabb környezetben. Tehát a gyorséttermek és a fine dining éttermek közé sorolható. Ez Amerikában valószínűleg így is van, itthon viszont inkább drágának mondanám, és szerintem színvonalra is egyértelműen közelebb van a gyorséttermekhez.

Mi az Oktogonon lévő egységben voltunk. A falakon amerikai ereklyék és 70-80-as évekbeli bakelit lemezek lógnak. Nekem tetszik, valami hasonlóra vágytam. Valószínűleg a 66-os út mellett kiröhögnének egy ilyen helyet, de nekem az illúzió megvan

Térjünk át a lényegre, az ételekre.

Előételként Buffalo hot wingset ettem. Ez 6 darab enyhén csípős csirkeszárnyat jelent zellerszállal és blue cheese mártással. A szárny ropogós, kicsit több chilit még elbírt volna, a zellerszár viszont nagyon tetszett. Fergetegesen illik a chili erős ízéhez. A szósz is jó, nagyon hangulatos ahogy a sajtmártásba tunkoljuk a szárnyat és harapjuk hozzá a zellert. Nem egy első randis étel, kicsit gyorséttermes, de finom.

Még előételként belekóstoltam a többiek Chicken fajita nachos-jába. Ez tortillachipsre halmozott sült csirkemellkockákból, hagymából és zöldpaprikából áll, amire olvasztott sajtot és jalapeno paprikát tesznek. Ez már jobban csípett, mint a csirkeszárnyak, ízre se volt semmi probléma, és ami számomra igencsak fontos, egész nagy adag.

Főételként Jack Daniel’s glazed ribs-et rendeltem, hozzá stílusosan Dr. Pepper colát. Ez nem más, mint roston sült egész oldalas Jack Daniel’s szósszal és hasáb burgonyával. Első benyomásom az volt, hogy hatalmas adag, majdnem lelógott az óriási tányérról. Maga a hús ropogós, egy kicsit túlságosan is, sőt ha jobban belegondolok száraz. A szósz az én ízlésemnek nagyon édes volt, egyáltalán nem illett a húshoz. Furcsa, hogy mindenhol ezt reklámozzák. Ha az ember Jack Daniel’s nevet lát nem valami édes dologra gondol. A hasábburgonyáért sem vagyok oda éttermekben, azt tudok a sarki mekiben is enni, kár hogy nem lehet választani mást is. Persze, Amerika, tudom. Végül könnyen meg tudtam enni, nem volt probléma a méretekkel.

Még belekóstóltam egy Chicken fingers néven futó ételbe. Ez rántott csirkemell hasábburgonyával és mézes mustár öntettel. Erről csak annyit tudok mondani, hogy semmilyen. Ilyet bárhol lehet vásárolni harmad ennyi pénzért. A panír semmilyen, a hús ugyan puha, de ez a lejobb, amit el lehet róla mondani, ugyanis teljesen ízetlen.

Desszertként sajtttortát ettem mascarpónéból eperpürével. Ez ízlett, krémes volt, nem volt túl édes, az eperpüré is finom volt.

Összességében egy átlagos vacsora volt sok pénzért. Egyértelműen túl drága a felszolgált gyorséttermes minőséghez képest. Nagy a kontraszt a különböző fogások között. A főételek semmilyenek. Viszont az előételek és a desszertek finomak, és méretre is kielégítőek. Ha valamikor még jövök ide, akkor biztos, hogy csak ezekből fogok enni.

Értékelésem: 5/10

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !

Én is osztom András rajongását a steakek iránt, így nem is csoda, hogy a Pampasba látogattunk. Nem is időznék a hely leírásán, András már megtette előttem, inkább csak kiegészíteném az írását a saját élményeimmel. Egyedül annyit fűznék hozzá, hogy plusz pont a honlapuk igényességéért.

Ez alapvetően egy argentín étterem - bár kapható magyar és japán kobe marhából, új-zélandi bárányból és szarvasból készített steak – ezért én az argentín angus marhából készült steaket kóstoltam. Még a történetük is érdekes, állítólag annak idején Kolumbus Kristóf idejében spanyol Longhorn, hosszúszarvú marhákat vittek Dél-Amerikába, ahol keresztezték azokat az angol Hereford és a skót Aberdeen Angus fajtával, és innen ered a történetük. 

Itt a Pampasban egy igazi steak house-hoz méltóan a marhák különböző részeiből készítenek  steakeket, a méret (súly) is választható, és természetesen mint ahogy András is említette az átsütés mértéke is. De ezzel még nincs vége. Rengeteg köret és szósz közül választhatunk nagyon olcsón. Tényleg nem könnyű választani.

Én egy könnyed 32 dekás N.Y. Strippet ettem félig véresen (medium rare), ami a leírás szerint az amerikai steakfogyasztók kedvence. Gondoltam, ha már ennyi embert felhízlalt, akkor nekem is tökéletes lesz.

Igazam is lett. Fantasztikus. Omlós, ízletes az egyik legjobb steak amit valaha ettem. Hozzá köretként a kedvencemet, párolt spárgát ettem, ami véleményem szerint nagyon illik a húshoz, bár még nagyon gondolkodtam a zöldbors mártáson, továbbá egy chimichuri nevezetű mártást is rendeltem, ami egy olajos fűszerkeverék és nagyon jól harmonizált a hús ízével.

Egyébként életemben most először összehasonlítottam a jól és félig vérésen átsült steaket, méghozzá közvetlenül egymás után. Ellentétben azzal amit az ember ösztönösen gondolna, a jól átsült sokkal rágósabb volt, és elveszett az a különleges íz, amit annyira szeretek a steakekben. Azt tanácsolom, hogy aki egyszer időt és pénzt fektet egy ilyen helyen való étkezésebe, az még véletlenül se kérje jobban átsütve mint félig.

A hússal pont jóllaktam, de mégse éreztem azt a pufasztó teltség érztet, mint például amikor az ember megeszik egy adag töltött káposztát. Viszont szemmel láthatóan az egész társaság feldobódott a vacsora végére. Nem vagyok biztos, hogy az elfogyasztott San Miguel sörök vagy a tökéletes steak okozta aufória miatt, de valószínűleg mindkettő belejátszott.

Az ár is korrekt, kb. 6000 Ft-ból kijött sörrel, borravalóval együtt.

Így hát teljes egyetértésben Andrással én is maximumra értékelem a helyet.

Tehát: 10/10

Már fent vagyunk a Facebookon is, like-olj minket itt: Gasztrovaddisznók !